Bezető

Helló. Itt Nihil. Ezt az útmutatót nem én írtam, mindössze fordítottam.
Az eredeti 2011-2013-ban készül angol nyelven, Unanimated tollából. Széles körben ez az egyik legjobb alap útmutató, hiszen közérthető, érdekes, és valóban minden alaptudást lefed.

A fordítás azért készült el, mert magyar útmutató nem létezik. Na persze fordítóknak és lektoroknak sincs útmutató a neten, de az előbbi tanul nyelvet az iskolában, a másik meg magyart. És nyelvet, mert lektornak az se árt. Lényeg a lényeg, ha egy szerencsétlen rajongó hobbiból formázni szeretne, és nem tud meglehetősen jól angolul, akkor megszívta. Ennyi, kész, vége a történetnek.
Szóval mint azt kitalálhattátok, nincs túl sok magyar formázó. Sőt, ritkaságszámba mennek. Én pedig mindig is támogattam a védett fajok… ööö… védését (fejben szebben hangzott, higgyétek el). Úgyhogy formázói útmutató. Magyarra fordítva. Helyesírási hibákért elnézést kérek, a nap 17 órájában álmos vagyok. A többiben alszom.
Inkább jöjjenek a fordított szövegek:

Ezt az útmutatót 2011-2013-ban írtam, akkor még mások voltak a dolgok.
(Szinte) nem is léteztek scriptek, csak kevesen tudtak Mochát használni, senki se használta az xy-vsfilert, és minden kibaszottul laggolt.
Az útmutató nagy része még ezeket az időket veszi alapul, ezért nem feltétlen kell minden tanácsot megfogadnod. Például ma már mindenre van script, a legtöbb taget felesleges legépelni.

Ráadásul ekkor még senkit sem érdekelt a libass, mindent úgy írtam meg, hogy vsfiltert használsz. Mostanában a libass gyorsabban fejlődik, ezért érdemes meggyőződni róla, hogy a formázott jelek mindkét renderelő alatt jól működnek.
A legtöbb esetben ez nem jelent gondot, de néha előfordulnak különbségek. Pontosakat nem tudok mondani, mert már nem vagyok benne a témában, de azt hiszem a fontok megjelenítésével van valami.

Mi változott az útmutató írása óta?

Ma már kevésbé laggolnak a dolgok, ezért az ezzel kapcsolatos figyelmeztetések már nem érvényesek. Ma akár több átalakítást is pakolhatsz egy soron belülre, egyszerre több sor mozgását is követheted, vagy hatalmas átmeneteket csinálhatsz lag nélkül. Olyankor szoktak belassulni a dolgok, ha ezeket kevered is. Ha egy adott jelet kétféleképpen is megcsinálhatsz, akkor nehéz megmondani, hogy melyik nem fog laggolni, néha ki kell próbálni.

A Mochás mozgáskövetés kötelező, azt muszáj megtanulnod.

A vektoros rajzok nagyon népszerűek lettek a maszkolás és egyéb effektek céljából, ráadásul sok program van, amivel könnyen létre lehet hozni őket. Ne használj olyan gyökérségeket, mint a FansubBlock.ttf.

Néhány példám, ami 2012-ben talán remekül nézett ki, most már nem számít olyan jónak. A legtöbbhöz nem használtam scripteket, nem voltam teljes ismeretében az elérhető eszközöknek, hiszen az útmutató írása közben még én is csak tanultam a formázást.

Az Aegisub sokat fejlődött 2011 óta. Néhány leírás már idejétmúlt lehet.

Manapság nem ritka egy jelet 5 vagy több rétegben megcsinálni. Ha könnyű és javít a kinézetén, akkor csak rajta. Nem valószínű, hogy laggolna, még mochával se.

Bár én nem ezt használom (részemről csak Aegisub, ASSDraw, és Mocha), manapság sokan használnak Illustratort is. Nézd meg line0 és torque cuccait az ehhez szükséges eszközökhöz és útmutatókhoz.

Már nem szükséges idő szerint rendezni a sorokat. Csak a régi vsfilternek volt egy ilyen hibája, xy-vsfilter vagy libass használatakor már nem számít.

Néhány megjegyzés a formázással kapcsolatban

A formázásnak nincs egyértelmű célja. Minden formázó más eszközökkel dolgozik más célokért. Ne hagyd, hogy megmondják hogyan “kéne” csinálnod.
A formázás a befektetett idő és erőfeszítés, valamit a végeredmény minőségének az arányáról szól. Hogy milyen arányt szeretnél, az rajtad múlik. Talán a legjobb ereményre hajtasz, talán a leggyorsabbra, talán valamire a kettő között.
Hdr egy olyan formázó volt, aki a lehető legjobb ereményért küzdött, cserébe temérdek időt ölt bele és a laggal gyallyra vágta az emberek számítógépét.
A leggyorsabb eredményre hajtó formázókból természetesen rengeteg van.
Az én célom mindig is egy ésszerű arány fenntartása volt. Persze volt olyan időszak, amikor a jobb minőségre hajtottam, de most (szinte) teljesen visszafogtam magam, nem töltök el túl sok időt az apróbb javításokkal, pláne nem olyanokkal, amiket a videó megállítása nélkül elég nehezen vennének észre a nézők. Persze mindig lesznek olyanok, akik kritizálni fognak ezért, de basszák meg. Az ilyenek amúgy sem tudnak semmit sem a formázásról.

Sose fogadj el formázási tanácsot/kritikát olyantól, aki nem formáz, és sose fogadj el SEMMILYEN tanácsot/kritikát bármivel kapcsolatban Dark_Sage-től vagy Kristentől.

Semmilyen szabály se mondja ki, hogy minden egyes jelet meg kell formáznod, amit a videóban találsz. Rajtad és a csapatodon múlik, hogy milyen jeleket kéne és szeretnél megformázni.

A japán jel kinézetének a másolásáról is szólnék pár dolgot. Persze jó dolog, ha meg tudod csinálni, meg irányelvnek se rossz, de nem kell annyira ragaszkodni hozzá, mintha kőbe vésték volna. Néha egy eltérő kinézetű formázás szebb, mint az, amelyik a lehető legjobban utánozza az eredetit. Ennek több oka is lehet.
Például nincs elég hely ugyanúgy megcsinálni, kisebb méretben pedig nagyon ronda (pláne körvonallal és árnyékkal), ezért ha a kisebb formázás egy teljesen más font, kisebb vagy hiányzó körvonallal/árnyékkal, akkor az egy egész jó megoldás. Az számít igazán, hogy a néző ne álljon meg és kiáltson fel, hogy “MIAFASZ ez?!”
Ha megfigyeled azokat az eseteket, amikor a Japán stúdiók angol szöveget is tesznek a japán mellé, akkor rájöhetsz, hogy stílusban az angol nagyon eltér a japántól. Ha ők nem érzik szükségesnek, hogy másolják a stílust, akkor neked sem kéne. De valahogy mégis illeszkednie kell.
Mostanában alig törekszem az egyezésre. Jobb szeretem a kreatív formázást, mint a rabszolgamunkát, ahol mindent pontosan kell követnem.
Ha jól néz ki a jeled, de valaki, aki nem formáz, beleköt, hogy nem utánoztad le az eredetit pedig kellett volna, akkor teljes lelki békédben közöld vele, hogy húzza el a belét, ne vesztegesd az időt vitázással.

Ez különösen érvényes a részek címeire. A címek nem a “kép” részei. Hozzáadott szövegek, semmi sem köti őket a háttérhez.
Kezdjük azzal, hogy semmi értelmét nem látom közvetlenül az eredeti fölé/alá helyezni. Nyugodtan teheted a képernyő másik oldalára, vagy bárhova máshova, ahová kényelmes és jól néz ki.
Ha pedig a kinézet másolásánál tartunk, elég furán néz ki, ha egy teljesen más fontot választasz, de ez a fonttól is függ. Az angol sose fog úgy kinézni, mint a japán, a japán fonthoz hasonló angol szöveg pedig sokkal “unalmasabban” néz ki. Egy olyan font, ami nem hasonlít 100%-ban a japánra de jobban néz ki sokszor jó megoldás.
Azt se értettem soha, hogy egyesek miért szerzik be a tényleges japán fontot, hogy annak a latin részét használják. Gépies, robotoknak való hülyeség. Először is attól, hogy ugyanannak a fontnak a részei, még nem garantálja, hogy hasonlóan is fognak kinézni a kanjik meg a latin betűk. Másodszor pedig könnyen ki lehet cserélni több száz hasonló fonttal, hogy ne kelljen egy 10 MB-os fontot használnod, vagy épp egy japánt keresgélned. Persze tőled függ, hogy mennyi időt akarsz feláldozni értelmetlen szarságokra.
Az is igaz, hogy nem mindenki kreatív, ezért néhányan szorosan és vakon utánoznak, mert nincsenek önálló gondolataik.

Következetesség. Igen, ilyen is van. Persze jó dolog, ha a gyakran felbukkanó jeleket mindig ugyanúgy formázod meg, de az is tény, hogy minél többet formázok, annál inkább rájövök, hogy a japán stúdiók kibaszottul nem következetesek, szóval egy következetes formázás gyakran nem csak egyszerűen nehéz, hanem gyakorlatilag lehetetlen. Most már nem izgat annyira, inkább valami jót rakok össze, minthogy a lehetetlennel próbálkozzak. Ha a stúdiók nem ragaszkodnak a következetességhez, akkor én sem fogok.

Az újraírás helyett inkább megjegyzéseket tettem a szövegbe ott, ahol sok dolog is változott az útmutató írása óta. Pár helyen például a fogalmazásom is.

« Vissza a Főmenübe